Kissomlyó történetében Köcski Sándor volt az első olyan személyiség, aki saját korának meghatározó alakja volt. Károly Róbert hadvezére, majd harmadik országbírója, Kissomlyó első ismert okleveles említése is az ő nevéhez kapcsolódik.
(?) – 1328
A Köcskiek a Héder nemzetség egyik, kevésbé módos szárnyához tartoztak, ahogyan arra címerük is utal. Sándor fia Sándor azonban nem halad a nemzetség németújvári és kőszegi ágával, ő az új uralkodóház és Károly király mellett kötelezi el magát. Hiszen hogy lehetett abban a korban érvényesülni? Be kellett állni az uralkodó mellé és harcolni a hatalmaskodó, királyellenes főurak ellen, vagy fordítva, az Anjou-kor elején nagy hatalommal rendelkező „ellenzék” közé állni és küzdeni a király ellen. A Héder nemzetség egyértelműen az utóbbi, királyellenes oldalhoz tartozott – a Köcskiek (akkor még Kuchk) kivételével. De ne szaladjunk ennyire előre.
Köcsk is régi falu, 1237-es az első írásos emlék róla. Kissomlyótól északra, a Kis-Somlyó és a Ság-hegy között fekszik. A 14. század elején a Héder nemzetség legkeletibb ágacskájához tartozott, feltehetően állt ott egy jelentősebb udvarház és néhány jobbágytelek.
Erről a faluról vette előnevét hősünk, akinek írásos feltűnését valamennyi forrás 1310 utánra teszi. De mi tudjuk, hogy először 1309-ben említi nevét oklevél, amit a vasvári káptalan adott ki és ami arról szól, hogy Imre fia István és Mihály eladják neki három birtokukat, Hetyét (ma Egyházashetye), Hetyesomlyót (ma Kissomlyó) és Peresztegalját (ma Hosszúpereszteg). Azt tehát sejthetjük, hogy a Köcskieknek már Sándor felemelkedése előtt is volt miből birtokokat vásárolni.
Ha vélhetően nem is a kissomlyó birtokvásárlás adja hozzá a lökést, de Köcski Sándor karrierje ezután indul be. A kissomlyói birtokszerzés évében tesz hűségesküt Károly Róbertnek, majd a következő években, a Kanizsaiak őseivel, a szintén a király pártjára álló Osl nemzetség tagjaival együtt a nyugati tartományurak elleni harcba áll bele. Közben nővére a nádasdi nemzetségbe megy férjhez Gelsei Lászlóhoz, akiket az 1310-es évek közepén a „gelsei hatalmaskodás” néven elhíresült eset során Kőszegi II. László bosszúból lemészároltat.
Köcski Sándor 1318-ban már mint szentmártoni (Pannonhalma) kapitány szerepel és birtokokat kap Sopron és Győr vármegyékben. 1319-ben a szerb király betör a macsói bánságba, ahová a király Gutkeled Miklós soproni ispánnal Köcskit is elküldi. A királypárti sereg sikerrel visszavette Macsó várát, ahol Köcski megsebesül. Mindenesetre visszafelé a királyi csapatok több várat el-, illetve visszahódítottak a Kőszegiektől, köztük Kanizsát és Kőszeget is.
A király Köcski Sándort 1322-ben Frigyes osztrák herceg segítségére küldte, aki a német császári címért indult hadba. Bár a passaui csatában a Frigyes-pártiak vereséget szenvedtek, Köcski hősiességéért a királytól további birtokokat kapott.
Károly Róbert 1324 őszén nevezi ki országbírónak, amely címet Köcski, mint „Sándor ispán” viselte. Ezt a tisztséget haláláig, négy évig viselte, 141 oklevél maradt utána ebből a korból. Országos méltósággá emelkedése idején további birtokokkal gyarapodott. 1326-ban a Kőszegiek elleni újabb hadjáratban elfoglalta Sárvár és Németújvár várait, valamint a két kőszegi várat, továbbá elérte Kőszegi II. László megtérését a király pártjára. Érdemeiért Sárvár várnagyának és Vas vármegye ispánjának nevezte ki a király.
Hátralevő életében további birtokokat szerzett, illetve a király megerősítette korábbi birtokszerzéseit 1327-ben. A megerősítések között két oklevélben is szerepel a kissomlyói birtokszerzés ténye.
Halála idejét pontosan nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy 1328 januárjában még ő volt az országbíró, de február 19-én már nem. Birtokai egy részét még halála előtt nővére lányának adományozta, a megmaradó vagyont pedig fia és Miklós nevű unokatestvére kapta. Egy 1337-ben, a vasvári káptalan előtt kelt oklevél szerint Kissomlyó a Mikouch család tulajdonába került.
Köcski Sándor Kemenesalja 14. századi történetének legjelentősebb alakja volt, Kissomlyó ura 1309 után. Mára oly mértékben elfelejtettük nevét, hogy Kemenesalján a celldömölki könyvtár egy terme viseli csupán nevét.
